NE SZÓLJ BELE HALÁSZLÉ ( részlet az Ízvadász szakácskönyvemből)

PALI BARÁTOM BAJAI HALLEVE

Nehéz megállni, hogy tapasztalt gurmanként ne üssem bele az orrom, ha valaki a társaságomban főz.

Főleg, ha az illető engem akar megetetni a főztjével. Gyerekkori cimborám úgy vette a bátorságot, hogy, meghívja Ízvadász barátját, hogy a teán, a tojásrántottán és a bajai halászleven kívül semmi mást nem tudott készíteni. De van úgy, hogy ez elég is. Pali barátom egy alkalommal üdülő telkére invitált bográcsban főzött halászlé ebédre. Jól ismerem őt, s a hosszas barátságra való tekintettel nem mondtam nemet, bár Ízvadászként igen merész ötletnek tűnt éppen az ő főztjét megkóstolni, hiszen híján volt bármiféle konyhaművészeti fogásnak. Igen régen találkoztunk, így kellemesen teltek az órák beszélgetéssel. 11 óra tájban már aggódni kezdtem az ebédért, hisz a tűzrakáshoz sem kezdett hozzá. Némi unszolásra csak-csak elkezdődött valami, bár figyelmembe ajánlotta, hogy csakis miattam kezd hozzá aggódásomat látva, mert az ő halászléje gyorsan elkészül. Mielőtt akkurátusan nekiállt, egyetlen dolgot fontosnak tartott figyelmembe ajánlani: nem szólhatok bele, semmilyen körülmények között, hogy hogyan főzi az ebédet. Elmondása szerint ő sosem evett olyan finom halászlevet, mint amit Baján a halászoktól tanult, így a leginkább hiteles forrásból fogja nekem bemutatni az igazi bajai halászlevet. Körbeültük a tüzet, s ebédkészítés közben is kellemesen csevegtünk, vigyázva nehogy bárhogyan is érintsem az előttem készülő remekművet. Mindaddig semmi gond nem volt, amíg el nem jött a pirospaprika szórása. Pali barátom ugyanis elkezdte a 4 kg-nyi halhoz hozzáadni a pirospaprikát, egyiket a másik után. Gyakorlottan kezdtem számolni magamban, s négy evőkanálnál mondtam is, hogy elegendő. Mármint magamnak, mert Pali barátomra nézve épp hogy szólásra emelkedett a szám, máris szigorú tekintettel állította le próbálkozásomat, s folytatta. Jött egy másik paprika, majd egy harmadik, közben számoltam, már tizennégy evőkanálnál jártunk. A víz felszíne láthatatlanná vált, s csak pirospaprikát lehetett látni. Már réges-rég megbántam, hogy ebédre jöttem. Kárhoztattam magam, hogy miért nem egy kávéra futottunk össze, vagy legalább hoztam volna magammal valami kis pogácsát, hogy legyen mit ebédelnem. Ő pedig csak nyugodtan folytatta. A pirospaprika után most a Piros arany jött, majd egy kis Erős Pista, s végül – mert még nem találta elegendőnek – még négy evőkanálnyi piros paprikát egy újabb fajtából hozzátett. Egyszerűen nem hittem el, hogy lesz mit ebédelnem. Összetörten ültem a tűz mellett, hihetetlenül éhes voltam, és biztos voltam benne, hogy az is maradok. A halászlé igencsak besűrűsödött a sok paprikától, képtelenül pirosas-barnás színe volt, belekerült még a bajai halászléhez elmaradhatatlan gyufatészta, s a család megterített. Mindenki kedvére szedett, én utolsónak maradtam, próbáltam elkerülni az elkerülhetetlent, de végül nekem is szednem kellett, nem sérthettem meg házigazdámat, s gyermekkori barátomat. Amikor végül kóstolásra emeltem az első kanállal igencsak megdöbbentem. A sok paprika nem hogy ártott, de kiváló ízt, s állagot adott a halászlének. Minthogy hihetetlen volt felfedezésem, gyors lapátolásba kezdtem, s falatról falatra egyre jobban ízlett. Azután újra szedtem, s megint újra. Mondhatni degeszre ettem magam, s már rég el is felejtettem minden aggodalmamat. Ekkor tanultam meg, hogy mindenkinek van egy kedvenc receptje, ami különbözhet ugyan az általunk megszokottól, de érdemes megkóstolni, mert így tanul még a legnagyobb konyhamester is.

HOZZÁVALÓK NÉGY SZEMÉLYRE:

1,2 kg ponty és/vagy harcsa

75 dkg apró hal

2 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 kisebb sárgarépa

1 gyökér

1 burgonya

2 halászlé kocka

Vagy 1 tasak fűszerkeverék

Erős Pista ízlés szerint

Édes Anna ízlés szerint

2 EK. Kalocsai pirospaprika

1 dl vörösbor

12 dkg gyufa metélt

Ropogós friss fehér kenyér

(életmentésnek a torkon akadt

Szálkához)

ELKÉSZÍTÉS:

Megtisztítom a halat. Késsel alányúlva lefejtem a pikkelyeket, majd felszeletelem, vagy kifilézett. A haltól függően. Besózom, és lehetőleg egy éjszakát a hűtőszekrényben állni hagyom. A megtisztított Hal fejet, farkat, és apró halakat felszeletelt vöröshagymával, fokhagymával, az egész burgonyával, A zöldségekkel, a halászlé fűszerkeverékkel (kockával), Erős Pistával és Édes Annával (ez azon Múlik, hogy mennyire szeretném csípősre), alap lének vízzel felteszem főni legalább két órára. Ezután leszűröm. Nem passzírozom át, csak, mint egy erőlevest használom az alap levet. Ekkor szórom a tetejére a jófajta pirospaprikát, ebbe a lébe átteszem a megfőtt egész burgonyát, a hal színhúst, és szép lassan felforralom. Kb. 5 percig forrásban hagyom, s az utolsó forrásnál teszek hozzá egy kevés száraz vörösbort. Az előre kifőzött gyufa tésztára merem rá a levest.