Klasszikussá vált mondás, az idősebbek még talán emlékeznek rá Kádár Jánostól ered. Azért ebben a gondolatában mélyen egyet értettem vele. Nagyon sok hagyományos étel mostanában megváltozik, illetve teljesen eltűnik. A mai szakácsok, háziasszonyok nagy része nem is ismeri a régi évszázados recepteket. A Trendi konyhák, tisztelet a kivételnek arra törekednek, hogy minél egzotikusabb nyersanyagokból készülő újdonságnak számító ételek kerüljenek az étlapra. Nemrégiben döbbentem halottam, egy Michelin csillagos séfet nyilatkozni, hogy egy ismert Svéd kollégának egy tradicionális magyaros ételt akart elkészíteni, de még soha nem főzött ilyet, ezért Nagymamáját kérdezte meg hogyan kell megfőzni. Persze őt azért nem lehet hibáztatni, mert ha fontosnak tartanánk ezeket az ételeket, napirenden tartani, akkor a tananyagban is szerepelne. Ma Vonyarcvashegyen, a 71-es úton lévő tó vendéglőben egy ilyen leves volt a menüsoron, a második pedig zúzapörkölt tésztával. Amit mellettünk német vendégek is klasszikusan kanállal jó ízűen habzsoltak. Amikor belekóstoltam kicsit azt éreztem, mint a klasszikusnak számító Lecsó c. film szigorú ételkritikusa miután megkóstolta a neki feltálalt francia lecsót gondolatban visszarepült az időben gyermekkori ízeket érezve. Pótmamám Juci néni ebédjét ettem, pedig soha nem járt szakácsiskolába, de tíz éves korában már egy sváb fogadóban dolgozott. Csodálatosan meg tanult főzni az akkori kisvendéglők keresett szakácsává nőtte ki magát. (neki köszönhettem, hogy annak idején ezt a pályát választottam.  Egyik krumplilevese éppen ilyen volt.  Azért az egyik, mert a konyhánk alapvető nyersanyagát legalább tíz féle módon készített, ebből az egyik a tejfölös savanykást a nyári melegek idején került az asztalra különösen újkrumpliból volt a legjobb.

 Hozzávalók 4 személyre

1 kg Krumpli

1-2 fej vöröshagyma egészben

1-2 gerezd fokhagyma

2-3 dl tejföl legalább 20%-os

1 tojás

1 EK liszt a habarásnak, 2 EK az apró galuskának.

1-2 egész babérlevél

1-2 TK tárkonyecet a legjobb a házi készítésű mennyire szereted savanyúan.

1 kis csomag petrezselyem zöld, zeller zöld,

1 TK só

1 EK zsiradék

1 csipet fűszerpaprika, csak a színe miatt

Juci nénim még vegetát is rakott hozzá a Kalocsai rokonok szerezték be a szomszéd Jugoszláviából, de ma már többen elvetik az ételízesítők használatát, én ezekben kiegészítőkben elfogadóbb vagyok. Persze ha túlzásokba esünk valóban minden ételünk egyen ízűvé válik. Persze házi készítésű csontleves volna az igazi, Vegáknak pedig zöldség alaplé. De ez ritkán fordul otthon elő.

Elkészítés:

A megtisztított krumplit, ha apró, akkor egészben, ha nagyobbak kockára vágjuk, feltesszük főni a hagymával, fokhagymával, babérlevéllel és az ételízesítővel, sóval hozzá adjuk a zsiradékot, és amikor ez feljön, a tetejére erre hintjük a paprikát. A paprika színezője zsiradékban oldódik, ha csak a folyadékba rakjuk, akkor inkább szürkés színe lesz. Lassan puhulásig főzzük, a liszttel elkevert habarással sűrítjük. Forrás után beleszaggatjuk az apró galuskákat. Meghintjük az apróra vágott petrezselyemmel, zeller levéllel. És a legvégén tárkonyecettel enyhén savanyítjuk.

Könnyen el tudod készíteni kb. fél óra alatt megfő, szerintem próbáld ki.