A fotót az Eszterházy Barokk Főzőfesztiválon készítettem, köszönet érte!

Ezzel a levessel akár Mátyás király udvarában is találkozhattunk volna! Eredete régi évszázadokra nyúlik vissza. Az üstben főtt apróvadakból készült rangos levesek kedvelt kezdete volta főúri lakomáknak. Annál is, mert a fürjnek gyógyerőt tulajdonítottak. A díszes madárkára nálunk vadászati tilalom vonatkozik, úgy hogy ha szeretnénk hozzájutni tenyésztőkhöz, vagy vadhúskereskedőkhöz kell fordulnunk. Pl. A Matusz-vad web áruházában, pl. láttam. Menzákon elég ritkán találkozunk vele, ezért ünnepi alkalmakon lepjük meg magunkat ezzel a finomsággal!

Hozzávalók 4 személyre:

4 db fürj

2-3 sárgarépa

2-3 petrezselyem gyökér zöldjével együtt

1 gumó zeller

1 kisebb karalábé

1 db zöldpaprika

1 fej vöröshagyma

1-2 gerezd fokhagyma

Néhány gombafej

Kívánság szerint 10 dkg zöldborsó

4-8 db fürjtojás főzve díszítésnek attól függően mennyire szeretjük!

1-2 Ek. Libazsír, esetleg főzőolaj

2 dl tejföl

2 dl főzőtejszín

1-2 babérlevél, 1-1 kisebb ág kakukkfű, rozmaring, tárkony, vagy fás ágacskákról lehúzva apróra vágva

1 tk. egész feketebors

1Ek só

1 Ek. liszt a habaráshoz (Mátyás korában ezt a „Labancos” furcsaságot nem ismerték, akkoriban kenyérbéllel sűrítettek)

Elkészítés:

Két féle módon tudjuk megfőzni, húsleves szerűen (ezt a módszert galamblevesnél megírtam. Ha nem kell annyira vigyázni vonalainkra és szeretjük a gazdagabb ízeket, akkor ezen a módon lássunk hozzá.

A zsiradékot hevítsük fel és a megsózott madárkákat forgatva süssük elő, majd tegyük hozzá az összedarabolt zöldségeket, hagymákat és lassú lángon fedő alatt „szép magyar szóval dinszteljük” tegyük hozzá a fűszereket is. Mielőtt elkészülne, öntsük fel szárnyas alap lével, mikor felforrt a liszttel elkevert tejföllel, vagy tejszínnel habarjuk be és forraljuk ki. Találásnál a külön sós vízben megfőzött és megtisztított tojásokkal díszítsük. Aki pikánsan szereti citromlével, vagy tárkonyecettel savanyítsuk.