A fotót az Eszterházy Barokk Főzőfesztiválon készítettem, köszönet érte!

Hajdanán súlyos kórságból lábadozóknak, erősen megfázott, immunhiányos betegeknek főzték ezt a méltatlanul elfeledett leves. Elkészítésének legnagyobb nehézsége, a beszerzés, esetleg a magas ár. Elődeinknél ez nem jelentett problémát, mert egy átlagos paraszti gazdaságban szinte mindenhol tartottak ezekből a szelíd háziállatokból. Ha esetleg nem előkészített formában jutunk hozzá, akkor a tollfosztás és zsigerelés sokaknak nagy kihívás. Ma általában a vadhúsokat forgalmazóknál, vagy az internetes felületen megtalált tenyésztőknél vásárolhatjuk meg.

Hozzávalók 4 személyre

2 db galamb

2-3 Sárgarépa

1-2 Petrezselyem gyökér

1 kisebb zellergumó

1 kisebb karalábé

Néhány karfiol rózsa

1 fej vöröshagyma

1 db zöldpaprika

2 gerezd fokhagyma

10 dkg házi levestészta csiga, lúdgége, finommetélt, ki mit szeret

1 Ek. só

1 Kk. egész feketebors

Elkészítés:

A megmosott megtisztított, esetleg pelyhektől leperzselt galambot annyi megsózott hideg vízben tegyük fel főni, hogy ellepje. Forrás után a tetejére feljövő szürke habot távolítsuk el. Ezt követheti a megmosott zöldségek és fűszerek hozzáadása. Mikor ismét felforrt ekkor állítsuk a legkisebb fokozatra a tűzhelyünket melyen még éppen csak lassan, gyöngyözve forr a levesünk. Így főzzük, míg meg nem puhul. Az időtartam nagyban függ az állat korától! Ezzel egy időben külön jól megsózott vízben főzzük ki az a levestésztát, amit hideg vízzel szűrőn öblítsük le. Ha belefőznénk a kifövő keményítő tartalomtól nem lesz kristálytiszta tükrös a levesünk.