A nagy klasszikus: Paradicsomleves újkori története.

Gyerekkoromban szeptember végén szinte minden héten Anyukám paradicsomlevest főzött. Ennek fő oka, hogy rendkívül hamar elkészül, nem igényel különösebb rákészülést. Csak be kellett menni a kamrába és polcon az ott sorakozó házi paradicsomitalok közül kiválasztani a legmegfelelőbb méretet, és rövid időn belül ott gőzölgött az az asztalon a nagy kedvenc.  Édesanyám tudta, hogy kitűnő természetes vízhajtó, tele van vitaminnal, mi gyerekek talán megédesítve gyerekkori cukorvágyunk pótlására ettük. Abban az időszakban még egyszerű volt a képlet, ha az ételt a gyerkőc nem eszi meg tégy rá még egy kanál cukrot és máris vonzó lett. Sajnos az élelmiszeripar is eltanulta ezt a trükköt. Persze az 50-60-as években még nem kellett annyira vigyázni az elhízásra akkor ez még nem volt jellemző!

Ez után következett a modern lakások kamraszekrényes időszaka, amikor már a házi befőttek már nem fértek a kicsiny konyhákba, ráadásul az az ipar is azt sugallta, hogy a konzervgyárak, és fagyasztóüzemek a modern, elfoglalt, dolgozó nőknek tartósít termékeket. Megjelentek a nagyipari éretlen vacak paradicsomból készülő sűrített konzervek. A színűk persze nagyon piros volt, hiszen festék volt bőven. A menzákon is gyakori vendég lett, természetesen Ők is ismerték a receptet, ha nagyon savanyú, ott van a modern csodaszer a kristálycukor. Savtartalmára jellemző volt, hogy a vízköves edényeink megtisztultak, ha ez került étlapra.

Ez a mítosz bennünk akkor omlott össze, amikor egyre többen kijutottunk Nyugat Európába, különösen Olaszországba. Megkóstolhattuk az húsos paradicsomból készülő csodálatos cukor nélküli ételeket.

Ma már több alternatívánk van arra, hogyan térjünk vissza a kiváló alapokhoz. Vannak vidéki keresztmamák, nagymamák akik még mindig befőznek! (a mi esetünkben, most is ez történt!). Az üzletek pultjain nagy választékban találunk kitűnő konzerveket, ivóleveket. Ja meg persze nagy választékban kaphatók mesterséges, és természetes édesítők.  

Hozzávalók 4 személyre:

1 liter házi paradicsomlé, vagy olasz natúr paradicsomkonzerv.

1-2 EK zsiradék

1-2 evőkanál liszt, rizsliszt, tápióka liszt, stb.

1 –2 EK Cukor, Eritrit, nyírfacukor szükség szerint ki-kiízlése szerint

2 EK rizs a legjobb a barnarizs, ez nem ázik el. Bár én nagyon szerettem a X kromoszómára hasonlító elázott közönséges rizst. Persze van, aki tésztával szereti akkor,

8 dkg finommetélt, reszeltke, csiga

1 fej vöröshagyma

1 kisebb gumó zeller

1-2 db friss kockára vágott paradicsom

1-2  TK só

Elkészítés:

Egy edényben a zsiradékon pirítsuk meg a lisztet, öntsük fel a paradicsomlével, és ha szükséges vízzel. Adjuk hozzá a hagymát és a zellert, a sót és az édesítőt. Ha felforrt, akkor a rizst, néha kevergessük meg, mert hajlamos leragadni, míg nem fő meg! A legvégén az összevágott friss paradicsomot.