Klasszikusunkat idézve "a krumplileves legyen krumplileves" ebben a gondolatban mélységesen egyetértettem Kádár Jánossal. Ez tényleg egyszerű, de nagyszerű  levesünk, de!  Hogy tényleg igazi legyen ehhez néhány fontos összetevőnek tényleg olyannak kell lennie. Itt van például a kolbász! Nem a savanyú, szójával dúsított, inak csimbókjait tartalmazó, fűrészporrá kiszáradt, rosszul füstölt, vacakokra gondolok, amit még a kutyám is széles ívben kiköpött!  Hanem egy igazán jó még egy kicsit lágy házi kolbász az igazi. De itt van a burgonya is nem a vírus fertőzéstől fekete kicsírázott fonnyadt takarmánynak sem alkalmas, de nem is az Egyiptomi importból származó homokban locsolással termesztett garantáltan ízetlen krumpliból kell készíteni! A zeller zöldről se feledkezzünk el mert anélkül sem lesz az igazi! Már csak egy morgolódás a tejfölnél nem a rissz-rossz sovány, módosított keményítővel szilárdított,  növényi zsiradékból pancsolt förmedvényre gondolok, hanem zsíros hagyományos tejfölre!

Hozzávalók 4 személyre:

1 kg héjas burgonya

30 dkg házi lágy főznivaló kolbász

1 fej vöröshagyma

1-2 gerezd fokhagyma

1 evőkanál zsír

1-2 Tk só

1-2 Tk fűszerpaprika

1 kis csokor zellerlevél

1 néhány levél lestyán 

1 kis csokor petrezselyem

1 Ek ételízesítő jobb fajta

1 Ek liszt (akár rizsliszt is lehet)

2 dl zsíros tejföl 

 Elkészítés: 

A megtisztított megmosott burgonyát és a hagymákat, és az egész kolbászt kb. 1 liter vízben fel tesszük főni. Amikor megpuhult a burgonya következik a berántás. Ha igazán Nagyi-Napi receptet akarsz akkor a zsíron a lisztet világos zsemleszínűre pirítsd meg tedd hozzá a fűszerpaprikát, és az összevágott zöld fűszereket miután gyorsan elkeverted hideg vízzel engedd fel. Most a tejföl következik, keverd simára és öntsd a leveshez. Kiforralás után elkészült. A a megfőtt kolbászt kiveheted és karikázd össze és tálalhatod.
Többen úgy készítik, hogy a kolbászt karikára vágják, és lepirítják, nekem az a véleményem: Ha a kolbászt egészben főzzük meg akkor a bőre csak csekély mértékben engedi ki a finom szaftját és az ízeket. Amikor esszük akkor a szánkban robban az ízbomba, és ekkor érezzük igazán az együttes ízeket. Ráadásul nem szárad ki és finom szaftos marad